Tizedik nap
2009 május 19. | Szerző: panda72
Szerencse, hogy ilyen szép az idő, és tudunk nagyokat sétálni az udvaron.Szerencse, hogy ilyen szép nagy parkja van a kórháznak. Szerencse, hogy vagyonőr néni elviseli a társaságomat, és nem egyedül kell bóklásznom.
Mit beszél? Hogy még egy hét? Doktor úr! 3 napja katéterezem magamat egyedül, tudok pisilni szépen. Engedjen haza, jó? Felőlem azzal beszéli meg, akivel akarja, de tényleg szuper jól vagyok! Légyszi!
Hetedik nap
2009 május 19. | Szerző: panda72
Azt hiszem ma megszabadulok a csövektől. Jó lenne, mert ma meglátogatnak a pulyák is. Nem lenne szerencsés, ha így látnának…
Kicsit nem volt jó megszabadulni a dréntől, de legalább kint van. Meg végre a hólyagkatétertől is megszabadultam, meg az utolsó branültől is. Viszont mától tablettában jön a gyógyszer. Mindegy, ez is előrelépés.
Viszont meglátogattak a gyerekeim! Azt hiszem kicsit megnyugodtak, hogy láttak. Tényleg jó, hogy nem lóg már ki belőlem semmi, és tudtam velük kicsit sétálgatni az udvaron. Meg beszélgettünk is kicsit. Jó dolog a telefon, de személyesen azért jobb.
Lassan meg kell tanulnom pisilni. Nehéz lesz, mert nem érzek semmit. Fura dolog vekkercsörgésre figyelni, és futni. Kicsit még körülményes, de ügyeskednem kell, ha hamar akarok hazamenni. Pár nap múlva lehet, hogy már otthon leszek…
Ötödik nap
2009 május 19. | Szerző: panda72
“Jó reggelt! Hogy van? Jól? Remek? Láza van? Széklet volt? Nem volt? Szelek mennek? Akkor nincs baj. Hadd nézzem a hasát… Rendben minden! Kapja tovább az antibiotikumot vénásan, ha nem lesz hőemelkedése, akkor átállunk tablettára. Jobbulást viszlát!” Remek! Más nem is érdekli őket? Mikor mehetek már haza? Mikor veszik már ki belőlem ezeket a hülye csöveket? És mikor mehet már haza?!
Negyedik nap
2009 május 19. | Szerző: panda72
Jó reggelt doki bácsi! Jól vagyok, igen. És már nem használjuk az EDAt, ki lehetne húzni? És feltétlenül szükséges ide a kezembe ez a három marhaság? Tudom, hogy vénásan kapom az antibiotikumot, de ahhoz csak egy kell, nem? Szóval ki lehet venni kettőt? Naccerű! Akkor szaladok is! Előbb kiveszi a gerincemből a katétert? Jó az nekem? Bár tényleg nem kell, viszont elég kényelmetlen. Na jó, megegyeztünk. De csak okosan, mert hisztizek! Na jó, nem nagyon,csak egy kicsit. Vagy ha elég ügyes, akkor kicsit sem.
Hát nem volt éppen kellemes, de legalább normálisan tudok a hátamon feküdni. De jó! A kaja viszont még mindig pocsék. Semmi főzelék, pedig most az esne jól…
Viszont Fődoki meglátogatott délelőtt, kicsit megnyomkodta a hasamat, és révetegen közölte, hogy mivel a műtét alatti szövettanom negatív lett, MEGMARADT A MÉHEM!! Ember, hallod?
második nap
2009 május 19. | Szerző: panda72
Hurrá! Fájdalommentes éjszaka! Kár, hogy minden forduláshoz fel kellett ébrednem. Nem érdekes, lényeg, hogy nem fáj! Ma megeszek mindent, amit elém raknak. Ennem is kell, mert piszok gyenge lettem. Talán ha kicsit sétálgatok, jobban leszek. Bár a nővérke kimondottan megtiltotta, hogy nélküle próbálkozzak. De hiszen már tegnap is felkeltem, és sétáltam.
Hah! Az ebédemet már a kantinban ettem a többiekkel. Nem volt valami finom, de a kórházi koszt már csak ilyen, nincs mit tenni. Lassan baktatok, mindig egy kicsit tovább. Estére talán elérem a folyosó másik végét is.
Átköltözök másik szobába? Szuper, legalább nem leszek egyedül. Bár ezt a szagot elviselni… Hogy ott van a szobához zuhany? Juhéj! Akkor ha leveszem a fáslit a lábamról, és kicsit megáztatom magam, és visszatekeritek? Nem kell? Eleget mozgok már? Nagyon jó! Képzelje nővérke, nem kértem éjszakára EDAs csillapítást! Megpróbáljuk ma este is jó? Ha nagyon fájna, akkor úgyis szólok. És sétálgatok, és rengeteget iszok is. Láthatja a tasakon is, alig győzöm már cipelni magammal. Kiönthetem magam is? szuper! De akkor honnan tudják, hogy mennyi az annyi? Hogy elhiszik, amit mondok? Remek!
Ez egy jó nap volt. Kicsit lassú, kicsit nyögdécselős, de azért jó.
Első nap
2009 május 19. | Szerző: panda72
Szóval megvolt a műtét… Jó volna tudni, hogy mi az eredmény. Még szerencse, hogy hirtelen hétvége lett, és várhatok 2 napot. De megint fáj… Jön már a nővérke? Hol a fájdalomcsillapítóm? A francba, ez nagyon nem jó.
Kaphatom? Morfiumot? Nekem tök mindegy, csak ne kelljen már szenvednem! Nem hinném, hogy lázas vagyok? Hogy hőemelkedésem van? Királyság. Akkor most kapom az antibiotikumot vénásan. Meddig? Mennyit? Haza akarok menni! Éhes vagyok, de még nem ehetek. Majd ebédet? Jó lesz már. Még szerencse, hogy legalább vizem van, és vedelhetek. Jó fej ez a vizesember, legalább ennyivel ellát. Meg legalább bejön néha valaki. Jó dolog ez a morfium, nem is érzek semmit. Végre egy jó hír!
Ebédre sült csirke? Nincs valami főzelékféle? Ha nem, hát nem, akkor megleszek a levessel. Ki kellene vinni a tányért. Csak előbb fel kellene kelni, összeszedni a csöveket, meg zsákokat. Ja, van még infúzióm? Akkor felfüggesztve a mocorgás. Ez volt az utolsó! Még egy jó hír, csak így tovább! Akkor segítene valaki felvenni a hálóingemet? Normálisan sem szeretek pucérkodni, de így meg pláne nem esik jól.
Fel tudtam kelni! Jó sokáig tartott, de megvan! És a maradékomat is ki tudtam vinni az ebédlőbe! Megtettem vagy 10 métert. Sebaj, kis lépés az embernek…
Már este van? Kapom a szurikat? mit is kapok? Fájdalomcsillapító? Az jó lesz! Remélem kibírom vele az éjszakát, jó volna kicsit pihenni. A tegnap úgyis katasztrófa volt. Esetleg valami mosakodást nem lehetne beiktatni? Rettenetesen bűzlök. Még jó, hogy hoztam popsitörlőt. Kár, hogy sokat nem használ. Remélem holnap már tudok valami vizet locsálni magamra
Nulladik nap
2009 május 11. | Szerző: panda72
Még jó, hogy bevettem este az altatót, tényleg egész jól aludtam. Reggel fél 6, és már itt rázza nővérke a lábamat, hogy szeretettel vár egy beöntésre. Hogy gyűlölöm! Mindegy, ha kell, akkor kell. Essünk túl rajta.
Nyolc óra, nővérke jött infúzióval, meg nagy rakás fáslival. “Azért, hogy ne legyen trombózisod, ez a gyakorlat része. Gyógyszeredet vedd be, lé lecsöpög, aztán indulsz! Itt várunk rád!” Milyen aranyos, tényleg! Mosolyog, nyugtat, kedves. Bár ő már látott ilyet párat, de a francba is, nekem ez lesz az első! Nem akarom! Bár így a rózsaszín felhőkön lebegve egész más a világ. Milyen más! Milyen szép! Jön a kocsi, megyünk a műtőbe. Milyen vidám!
“Tartsa a kezét, hadd kössük be az altatót? Hogy maga EDÁt is kap? jé, tényleg. Akkor üljön fel, fejet lehajt, kezek az ölében, és NEM MOZOG! Nyomást fog érzeni, és vibrálást. Francba, a helyén van a katéter, miért nem viszi? Hívjátok már át X doktornőt, nézze meg mi van! Akkor most újra szúrunk, nyomást fog érzeni, és vibrálást. Készen vagyunk feküdjön le. Maga elé próbálom a maszkot. Semmi nem történik, csak idepróbálom. Jól van? Ezt érzi? mit érez? hideg, nedves? Rendben. Most mit érez? Ezt érzi? Hideg, nedves?” Sajtburgert akarok enni. Igen, hideg, nedves, milyen lenne, ha vizet spriccelsz rám? Pont olyan.
“Jobb kezét a hátam mögé, balt a nyakamba. Lefektetem az ágyba és betakarjuk. Kap infúziót. Szép álmokat!” Mivan?! Végeztünk? Ez egy kórterem. Mennyi az idő? Két óra? Még szerencse, hogy van egy óra a falon. Vannak mások is a szobában. Vérnyomást akar mérni? Felőlem… HÁNYNOM KELL! Úristen nagyon fáj a hasam! Nem akarok hányni! “Tartom a fejét, semmi baj! Rendben vége! Jól van? Semmi baj! Hadd nézzek a takaró alá! Milyen okos, tartja a hasát! Nagyon jól csinálta. Megint jön? Semmi baj, fogom a fejét! Rögtön cserélem az infúziót. Ha fáj, azonnal szóljon, adom a fájdalomcsillapítót!” Ez rettenetes! Balra fordulok köhögnöm kell, jobbra fordulok hánynom kell. Pedig kellene valahova fordulmom, mert ez így nagyon kényelmetlen. Na próbáljuk balra. NEM JÓ! Nagyon kell köhögnöm, de azt nem szabad! Nem akarom, hogy felszakadjanak a varratok!, Nem akarok mégegy műtétet! Pedig köhögni kell, már itt a torkomon! Doktornő! Segítene valaki köhögni? “Térdeit felhúzza, fejét megemeli és úgy köhög.” Kösz a tippet! Nem érzem a lábaimat! Nem mozognak a lábaim. Pedig megvannak, látom őket. Ja, az EDA. Mire múlik ez el? “Semmi baj, lassan elmúlik az EDA hatása, zsibbadást fog érezni, aztán minden visszaáll a régibe.” Persze, neked könnyű, de nekem nem mozognak a lábaim! “Rendben, szépen mocorognak a lábai, nem lesz semmi gond!” Mivan? Mozog a lábam? Hol? Szerintem nem. De ha te mondod… Tényleg, mintha mocorogna. És már zsibbad is. Akkor most fel tudom húzni? Hát kicsit sikerült. Akkor most oldalra kéne görincölni, és végre köhögni, mert már nem kapok levegőt. Na most egyet! Éljen! sikerült! Csak a hasam ne fájna annyira, ez rémes! Kaphatok fájdalomcsillapítót? Tényleg jó a cucc. Hogy minimum három óráig jó lesz? Remek! Nem igaz! Nem elég három óráig? Nem kaphatnám meg előbb? Nagyon fáj! Még másfél óra. Nagyon lassan megy az idő. És hánynom is kell megint. Meddig lesz ez még így? Könyörgöm lőjjöl le valaki, ezt nem bírom! Téynleg nem adnak fájdalomcsillapítót, csak három óránként. Szemetek! Tényleg nagyon fáj. Este van már? Ihatok kicsit? Nem, ameddig hányok? Esküszöm, hogy nem fogok többet hányni, csak hadd igyak egy kortyot! Köszi! Tényleg nem hánytam, így kicsit jobb. Csak ne fájna annyira! Lefolyt az infúzió. Mégegyet kapok? Mennyit még? Sokat? Minek? Mindegy, ez a nap már így is el van cseszve. Nővérke, azt hiszem történt egy kis baleset. “Semmi baj, lemosom. Ilyenkor műtét után amúgyis jó kicsit lemosni. Ezért vagyok itt, tényleg semmi baj. Csöngessen, ha valami van.” Fájdalomcsillapítót kérek. Lefolyt az infúzió. Elnézést, de azt hiszem megint… És már reggel van?
Mínusz egyedik nap
2009 május 11. | Szerző: panda72
Megjelentem a Klinikán a megbeszélt időben, reggel 7 órakor. Folyosó tele. Istenem, tényleg ennyi a beteg nő? Rettenetes! Eredményeimet leadtam, felvételis dokival beszéltem, karszalag rámcsatolva, bent vagyok a rendszerben. “Elnézést, de előbb a mai műtéteseket kell elhelyeznünk, Önt meg csak holnap műtik, eltart egy darabig… Front volt, éjszaka rengeteg volt a szülésünk, a nőgyógyászati ágyakon is kismamák fekszenek.” Nem probléma, addig eltoporgok itt. Csak ne kellene ilyen sokat várni, ez a legrosszabb! Már fél dél, és én még mindig bolyongok. Ebédet azért kapok? Vagy nem? “ehet egy kis szűrt levest, aztán desszertnek kap tőlünk hashajtót. Ma már többet nem ehet, csak ihat. De végre találtunk magának egy ágyat. Bocsi, nem a legjobb hely, műtét után majd átteszük egy másikba.” Semmi probléma, lényeg, hogy végre kipakolhatok, átöltözhetek, és letehetem magam vízszintbe. Tényleg gáz ez a szoba! Nem lehet a nénit valahogy elhallgattatni? Nem igazán érdekel a sógorának a huga, engem holnap műteni fognak! Az jobban aggaszt, lehet, hogy inkább arra akarnék felkészülni. “Aranyoskám, vetesse ki a méhét a p***ba, minek az! Nekem is kivették, és semmi bajom! Lássa, milyen jól vagyok.” Mit tud ez a vénasszony az én életemről, milyen alapon akar beleszólni? Mi köze van ahhoz, hogy én mennyi pulyát akarok a világra pottyantani? Én fogom őket eltartani és felnevelni, vagy nem? És remélem, hogy az életben többet nem találkozunk. Ennyi is elég volt, sőt! Még ha egyedül lenne, és itt kellene neki kihasználni, hogy van, aki meghallgatja, de nincs egyedül! Van neki gyereke, van neki élettársa, miért engem traktál? Jó lesz nekem már holnap, nem leszünk összezárva.
Meglátogatott az altatós is. Mélyaltatás, tubus, vénás fájdalomcsillapítás. Ha akarom kaphatok EDÁt is, és akkor lehetőség lesz két oldalról támadni a fájdalmat. Sőt már műtét közben is tudják adagolni. Beleegyezek? Hát naná! Nem igazán szeretem a fájdalmat! Oké, akkor este altató, reggel bátorságtabletta, és nem lesz semi gond!
Viszlát holnap a műtőben!
Első találkozás Fődokival
2009 május 11. | Szerző: panda72
Felutaztam Pestországba Fődokihoz megbeszélni a műtétet. Megbízható ember benyomását kelti, szerencsére beszédesebb, mint Doki. Részletesen elmondta, hogy mit várhatok a műtéttől, mire számíthatok utána. Megértette, hogy ragaszkodom a méhemhez, és ez nem holmi női önérzeti, vagy hiúsági kérdés, hanem funkcionális. Megvizsgált, odaadta az elvégzendő vizsgálatok tetemes listáját, megbeszéltük az időpontot. Megvan a műtét időpontja, előtte nap leszek szíves megjelenni az összes eredményemmel és felvetetni magam az osztályra. Itt az irodájában, nem máshol! Nem mászkálok a felvételi irodába, majd itt ők elrendeznek mindent.
Juhé! Lehet, hogy méhes maradok? Fődoki szerint egész jók az eselyek, bár azt tisztáztuk, hogy akkor derül ki minden, amikor az asztalon fekszek kibontva. De addig is van még parányi időm megtenni mindent, hogy nekem legyen igazam. Szedem a természetgyógyász bogyóit, erősen látom magam nagy pocakkal, vagy babát szoptatva. Merthogy minden fejben dől el, nem igaz?
Tizenegyedik nap
2009 május 19. | Szerző: panda72
Megjött az Ember, megyünk haza! Fődoki még kipiszkálja belőlem az összes kapcsot, kicsit beszél hozzám, aztán irány az út!
“Hat hétig nincs szex, 6 hét után szeretném látni, hogy mi a helyzet. Fél évig szigorúan védekezni, aztán elkezdhetik a babázást! Figyel rám? Rendben. Ha nem jön össze a baba 6 hónap alatt, akkor kezdjék a lombikot. Kb 2 hét múlva megjön a szövettan, nem kell felutaznia, elküldjük majd faxon. Megoldható, ugye? Akkor minden jót!”
Aranyos Fődoki, és tündéri nővérkék! Köszi mindent! Nagyon jó szívvel gondolok majd vissza Rátok! Tényleg sokat segítettetek! Hála mindenért!
Oldal ajánlása emailben
X