Konizáció

2009 május 11. | Szerző: panda72 |

 Befeküdtem. Mivel a dokim nem túl beszédes, a barátnőm adott némi támpontot az egész eljárásról. Jól bekábítóznak, és a méhszájamból kivágnak egy darabot. Egy kis ideig vérezgetni fogok, ami normális, de legalább 2 hétig nem emelhetek nehezet, semmi házimunka, semmi sütögetés. Nehéz lesz, de majd kibírjuk valahogy. Még szerencse, hogy az Ember jól tolerálja a dolgokat, és igyekszik kímélni. Gyerekekkel is megbeszéltük, hogy sokat kell majd feküdnöm, és nem fogok nekik folyton ugrálni. Kénytelenek lesznek egyedül megoldani, bár eddig is elég önellátók voltak. De azért biztos fura lesz nekik…

…

A műtét tényleg semmiség volt. Nagyobb volt a füstje, mint a lángja, legalábbis fejben. Doki várt a műtőajtóban, konstatálta, hogy jól be vagyok szarva, és ezen elrötyögött egy kicsit. Na persze, majd cserélünk, és én is megdolgozom az alfelét. Kíváncsi vagyok milyen arcot fog vágni. Viszont tényleg király volt a cucc! Igaz nem lebegtem, de kisebb időzavarba kerültem, az tény. Nem kellett elaludnom, de ha becsuktam a szemem, aztán kinyitottam, eltelt pár másodperc, mire rájöttem, hogy ez most a műtő, itt fekszek kiterítve, és Doki erősen dolgozik bennem. Nem éreztem semmit, és már kész is volt. Kb 20 perc, nem több. A szobából küldtem SMS-t, miszerint vége, jól vagyok, de a szer miatt valszeg kábulatban végigalszom a délutánt, ne is hívjon senki. Majd holnap beszélünk.

Másnap reggel Doki rámnézett, kihúzkodta belőlem amit kellett, kezembe nyomta a zárójelentést, és elbocsájtott Isten nevében. Újabb 2 hét, mire megjön az eredmény, addig szigorú ágynyugalom, és ha erős vérzést tapasztalok azonnal jelenjek meg a színe előtt.

Oké, cserkész becsszóra így lesz, csak engedjen már haza!

…

Itthon semmi probléma, tudnék pihenni, de ha egyszer be kell pakolni a gépbe a ruhákat, meg van mosatlan edény is… Jó, hogy az Ember agyonra aggódja magát, és nem engedi a partizánkodást 🙂