Nulladik nap

2009 május 11. | Szerző: panda72 |

 Még jó, hogy bevettem este az altatót, tényleg egész jól aludtam. Reggel fél 6, és már itt rázza nővérke a lábamat, hogy szeretettel vár egy beöntésre. Hogy gyűlölöm! Mindegy, ha kell, akkor kell. Essünk túl rajta.

Nyolc óra, nővérke jött infúzióval, meg nagy rakás fáslival. “Azért, hogy ne legyen trombózisod, ez a gyakorlat része. Gyógyszeredet vedd be, lé lecsöpög, aztán indulsz! Itt várunk rád!” Milyen aranyos, tényleg! Mosolyog, nyugtat, kedves. Bár ő már látott ilyet párat, de a francba is, nekem ez lesz az első! Nem akarom! Bár így a rózsaszín felhőkön lebegve egész más a világ. Milyen más! Milyen szép! Jön a kocsi, megyünk a műtőbe. Milyen vidám!

“Tartsa a kezét, hadd kössük be az altatót? Hogy maga EDÁt is kap? jé, tényleg. Akkor üljön fel, fejet lehajt, kezek az ölében, és NEM MOZOG! Nyomást fog érzeni, és vibrálást. Francba, a helyén van a katéter, miért nem viszi? Hívjátok már át X doktornőt, nézze meg mi van! Akkor most újra szúrunk, nyomást fog érzeni, és vibrálást. Készen vagyunk feküdjön le. Maga elé próbálom a maszkot. Semmi nem történik, csak idepróbálom. Jól van? Ezt érzi? mit érez? hideg, nedves? Rendben. Most mit érez? Ezt érzi? Hideg, nedves?” Sajtburgert akarok enni. Igen, hideg, nedves, milyen lenne, ha vizet spriccelsz rám? Pont olyan.

“Jobb kezét a hátam mögé, balt a nyakamba. Lefektetem az ágyba és betakarjuk. Kap infúziót. Szép álmokat!” Mivan?! Végeztünk? Ez egy kórterem. Mennyi az idő? Két óra? Még szerencse, hogy van egy óra a falon. Vannak mások is a szobában. Vérnyomást akar mérni? Felőlem… HÁNYNOM KELL! Úristen nagyon fáj a hasam! Nem akarok hányni! “Tartom a fejét, semmi baj! Rendben vége! Jól van? Semmi baj! Hadd nézzek a takaró alá! Milyen okos, tartja a hasát! Nagyon jól csinálta. Megint jön? Semmi baj, fogom a fejét! Rögtön cserélem az infúziót. Ha fáj, azonnal szóljon, adom a fájdalomcsillapítót!” Ez rettenetes! Balra fordulok köhögnöm kell, jobbra fordulok hánynom kell. Pedig kellene valahova fordulmom, mert ez így nagyon kényelmetlen. Na próbáljuk balra. NEM JÓ! Nagyon kell köhögnöm, de azt nem szabad! Nem akarom, hogy felszakadjanak a varratok!, Nem akarok mégegy műtétet! Pedig köhögni kell, már itt a torkomon! Doktornő! Segítene valaki köhögni? “Térdeit felhúzza, fejét megemeli és úgy köhög.” Kösz a tippet! Nem érzem a lábaimat! Nem mozognak a lábaim. Pedig megvannak, látom őket. Ja, az EDA. Mire múlik ez el? “Semmi baj, lassan elmúlik az EDA hatása, zsibbadást fog érezni, aztán minden visszaáll a régibe.” Persze, neked könnyű, de nekem nem mozognak a lábaim! “Rendben, szépen mocorognak a lábai, nem lesz semmi gond!” Mivan? Mozog a lábam? Hol? Szerintem nem. De ha te mondod… Tényleg, mintha mocorogna. És már zsibbad is. Akkor most fel tudom húzni? Hát kicsit sikerült. Akkor most oldalra kéne görincölni, és végre köhögni, mert már nem kapok levegőt. Na most egyet! Éljen! sikerült! Csak a hasam ne fájna annyira, ez rémes! Kaphatok fájdalomcsillapítót? Tényleg jó a cucc. Hogy minimum három óráig jó lesz? Remek! Nem igaz! Nem elég három óráig? Nem kaphatnám meg előbb? Nagyon fáj! Még másfél óra. Nagyon lassan megy az idő. És hánynom is kell megint. Meddig lesz ez még így? Könyörgöm lőjjöl le valaki, ezt nem bírom! Téynleg nem adnak fájdalomcsillapítót, csak három óránként. Szemetek! Tényleg nagyon fáj. Este van már? Ihatok kicsit? Nem, ameddig hányok? Esküszöm, hogy nem fogok többet hányni, csak hadd igyak egy kortyot! Köszi! Tényleg nem hánytam, így kicsit jobb. Csak ne fájna annyira! Lefolyt az infúzió. Mégegyet kapok? Mennyit még? Sokat? Minek? Mindegy, ez a nap már így is el van cseszve. Nővérke, azt hiszem történt egy kis baleset. “Semmi baj, lemosom. Ilyenkor műtét után amúgyis jó kicsit lemosni. Ezért vagyok itt, tényleg semmi baj. Csöngessen, ha valami van.” Fájdalomcsillapítót kérek. Lefolyt az infúzió. Elnézést, de azt hiszem megint… És már reggel van?