Első nap

2009 május 19. | Szerző: panda72 |

 Szóval megvolt a műtét… Jó volna tudni, hogy mi az eredmény. Még szerencse, hogy hirtelen hétvége lett, és várhatok 2 napot. De megint fáj… Jön már a nővérke? Hol a fájdalomcsillapítóm? A francba, ez nagyon nem jó.

Kaphatom? Morfiumot? Nekem tök mindegy, csak ne kelljen már szenvednem! Nem hinném, hogy lázas vagyok? Hogy hőemelkedésem van? Királyság. Akkor most kapom az antibiotikumot vénásan. Meddig? Mennyit? Haza akarok menni! Éhes vagyok, de még nem ehetek. Majd ebédet? Jó lesz már. Még szerencse, hogy legalább vizem van, és vedelhetek. Jó fej ez a vizesember, legalább ennyivel ellát. Meg legalább bejön néha valaki. Jó dolog ez a morfium, nem is érzek semmit. Végre egy jó hír!

Ebédre sült csirke? Nincs valami főzelékféle? Ha nem, hát nem, akkor megleszek a levessel. Ki kellene vinni a tányért. Csak előbb fel kellene kelni, összeszedni a csöveket, meg zsákokat. Ja, van még infúzióm? Akkor felfüggesztve a mocorgás. Ez volt az utolsó! Még egy jó hír, csak így tovább! Akkor segítene valaki felvenni a hálóingemet? Normálisan sem szeretek pucérkodni, de így meg pláne nem esik jól.

Fel tudtam kelni! Jó sokáig tartott, de megvan! És a maradékomat is ki tudtam vinni az ebédlőbe! Megtettem vagy 10 métert. Sebaj, kis lépés az embernek…

Már este van? Kapom a szurikat? mit is kapok? Fájdalomcsillapító? Az jó lesz! Remélem kibírom vele az éjszakát, jó volna kicsit pihenni. A tegnap úgyis katasztrófa volt. Esetleg valami mosakodást nem lehetne beiktatni? Rettenetesen bűzlök. Még jó, hogy hoztam popsitörlőt. Kár, hogy sokat nem használ. Remélem holnap már tudok valami vizet locsálni magamra