Hurrá! Fájdalommentes éjszaka! Kár, hogy minden forduláshoz fel kellett ébrednem. Nem érdekes, lényeg, hogy nem fáj! Ma megeszek mindent, amit elém raknak. Ennem is kell, mert piszok gyenge lettem. Talán ha kicsit sétálgatok, jobban leszek. Bár a nővérke kimondottan megtiltotta, hogy nélküle próbálkozzak. De hiszen már tegnap is felkeltem, és sétáltam.
Hah! Az ebédemet már a kantinban ettem a többiekkel. Nem volt valami finom, de a kórházi koszt már csak ilyen, nincs mit tenni. Lassan baktatok, mindig egy kicsit tovább. Estére talán elérem a folyosó másik végét is.
Átköltözök másik szobába? Szuper, legalább nem leszek egyedül. Bár ezt a szagot elviselni… Hogy ott van a szobához zuhany? Juhéj! Akkor ha leveszem a fáslit a lábamról, és kicsit megáztatom magam, és visszatekeritek? Nem kell? Eleget mozgok már? Nagyon jó! Képzelje nővérke, nem kértem éjszakára EDAs csillapítást! Megpróbáljuk ma este is jó? Ha nagyon fájna, akkor úgyis szólok. És sétálgatok, és rengeteget iszok is. Láthatja a tasakon is, alig győzöm már cipelni magammal. Kiönthetem magam is? szuper! De akkor honnan tudják, hogy mennyi az annyi? Hogy elhiszik, amit mondok? Remek!
Ez egy jó nap volt. Kicsit lassú, kicsit nyögdécselős, de azért jó.